A mépempőről

A Méhpempőt, mint királyi eledelt „Royal Jelly" néven a Föld minden részén ismerik. Ez az elneve­zés az anyaméh kü­lönleges táplálékát az anyapempőt jelenti. Ezzel a csodálatos fehérje sűrítménnyel etetik a dajkaméhek nagy odaadással és szorga­lommal anyjukat, a méhkirálynőt. Az anyapempő, vagyis Méhpempő döntő módon befolyásolja a méhnemzedékek váltakozásának számát, mennyiségét, az anya életkorát. Sok-sok kutatás eredménye által lett ismeretes, vegyi összetétele, élettani és gyógyító hatásai, melyeknek teljes listája még a mai napig nem ismeretes. A Méhpempőt sok országban, mint elismert orvosságot gyógyításra használják fel.

Hogyan ismerték fel méhészek a méhpempőt?

A méhészek figyelmét munkájuk során nem ke­rülhette el az a különbség, amely az anya és a mun­kásméh között észlelhető. Van ugyan a fejlődésnek egy nagyon rövid szakasza, amikor nem lehet különbséget tenni, ez pedig a megter­mékenyített pete kezdeti fejlődésének időszaka. Ez a szakasz bizonyítja azt a tényt, hogy az anyaméhek is, ugyanazon eséllyel indulnak, mint a munkásméhek. Innen viszont fokozatosan nőnek az eltérések. A megtermékenyített petéből anya vagy munkásméh fejlődik.

Az anya kifejlődéséhez 14-16 napra, míg a munkásméhekéhez 21 napra van szükséges. A munkásálca a kikelés pillana­tától a sejt befedéséig súlyának kb. 1400-szeresével gyarapodik, ugyanazon idő alatt az álca, amelyből anya fejlődik, kikelési súlyának 2700-szorosát éri el. A munkásméh (dolgozó) rövid életű, nyáron kb. 4-6 hét, ezzel szemben az anya 5-7 évet is elél. A munkásméh szembetűnően kisebb az anyánál, külseje lényegesen egyszerűbb. Az anya nagyobb, fő­leg potroha fejlettebb, hosszabb, színezete is szembe­tűnőbb. A leglényegesebb különbség mégis az, hogy egyedül csak az anya képes meg­termékenyített petéket lerakni, s így a fajfenntartás­ról gondoskodni. A legnagyobb teljesítmény (májustól- júliusig) 2500 pete naponta. Ennek nagyságát legjobban úgy érzékeltethetjük, ha a lerakott peték súlyát az anya testsúlyához viszonyítjuk (anya testsúlya kb. 1500 pete súlyának felel meg).

Méhészek, kutatók hosszú nemzedéke kutatta az anya és munkásméh közötti különbségek okait. Ma már tudják, hogy csakis a táplálék kü­lönbségében rejlik az eltérések okozója. Az álca, amelyből anya fejlődik, a dajkaméhektől különös táp­lálékot kap. Ezzel a táplálékkal etetik az egymás után következő dajkaméhek élete végéig az anyát. E különös és nagy értékű táplálék a Méhpempő. Teljes joggal hívják ezt a csodálatos eledelt a hosszú élet és termékenység elixírjének.

Kik termelik a pempőt?

A dajkaméhek garatmirigy-váladékát nevezzük Méhpempőnek. Ezek a dajkaméhek 6-12 naposak. A garatmirigy (glandula pharyngealis) a munkásméhek fejüregében foglal helyet. Az anyának és a heréknek garatmirigye nincsen. Jelentősége az anya, és a fiasítás fejlődésére nagyon fontos. A dajkaméhek garatmirigyeik váladékával etetik a fiatal álcákat (életük első 3 napjában), és az anyát egész élete során. A mirigyek fej­lődése a kikelés első napján kezdődik, míg váladékot 3-4 nap elteltével kezdenek termelni. A fejlődés ebbéli szakában nevezzük a munkásméhet dajkaméhnek. A garatmirigyek működése a dolgozóméh 6-10 napos korában éri el a tetőfokát. Ebben az időben a mirigyek sejtjei nagyok és duzzadtak. A 10-12. na­pon a kiválasztás mértéke csökkenni kezd. A mirigyek működése fokozatosan csökken és a méh életének 20-25. napján, esetenként néha még később teljesen megszűnik. Ekkor a mirigylebenyek egészen kicsi­nyekké zsugorodnak össze. A garatmirigyek működése a rendelkezésre álló táplálék fehérje tartalmától függ. A méhek legjobb fehérjéket tartalmazó tápláléka a virágpor. Fehérjetartalmú táplálék hiányá­ban a garatmirigyek nem választanak ki pempőt és a méhek nem képesek a fiasítást etetni. A garatmirigyek váladéka a Méhpempő, amely pé­pes, krémszínű (fehéres sárga), savanyú kémhatású anyag.