0 termék
0 Ft
kosár
 
 
Propolisz


PROPOLISZ ÉS HATÁSAI

A munkásméhek egy erre a munkára specializált csoportja gyűjti a fák rügyein és fiatal ágain, valamint levélnyeleken megjelenő különböző élettani értékű nedveket, melyekből propoliszt állítanak elő. A méhek a műveletet 20 foknál melegebb napokon végzik. A propolisz összetétele teljesen komplexnek mondható: illatanyagokat, balzsamokat, flakonokat, ásványi anyagokat stb. tartalmaz. Számos összetevője mindmáig kémiai szempontból ismeretlen. A méhcsaládok életében azonban igen fontos szerepet tölt be. A propolisz biztosítja a kaptár vagy a méhcsalád higiéniáját. A termék jelentősége a következő ténnyel szemléltethető: ha ellenség hatol a kaptárba (pl. egér, gyík) a méhek csípéseikkel elpusztítják, propolisz lepellel és egy réteg viasszal vonják be. Az így bebalzsamozott tetem nem indul oszlásnak és a szövetek rothadása 5-6 év alatt sem indul meg. Ez a méhészek által igen jól ismert jelenség egyetlen természetes anyaggal sem érhető el, a propolisz fehérje bontásellenes, baktériumölő és baktériumfejlődést gátló hatása egyedülálló, a farmako-dinamika (gyógyszervizsgálat) nem ismer hasonló anyagot.

A PROPOLISZ egyike azon anyagoknak, melyek a legaktívabban közvetítik a növényi hatóanyagokat az emberre. Legfontosabb származási forrását a nyárfélék, de általában a fűzfélék sorozatába tartozó fák rügyeiről gyűjtött anyagok képezik. A nyers gyantaszerű anyaghoz a méh nyálváladékot és viaszt ad hozzá. Mostanáig 10 különböző kémiai összetételű anyagot mutattak ki a propoliszban, a biológiai hatással rendelkező flavonoidok csoportjába tartozó betulint, betulinolt, izovanilint, gyantákat, telítetlen aromatikus koffein- és feruliksavakat stb. Figyelemre méltó, hogy annak ellenére, hogy a propolisz alapanyaga túlnyomó részt a nyárfélékről származik, a méhek sok más fáról is gyűjtenek erre a célra. Megállapítást nyert, hogy a méhek által látogatott fák rügyeiről származó nedvek és fakérgek ugyanazokat az anyagokat tartalmazzák, mint a róluk származó propolisz. Legfeljebb a fajták szerint a különböző anyagok közötti arányok különbözőek.

A flavonoidok a propoliszban, a nyár, a nyír, a fűz stb. rügyeiben és kérgében, általában a növényvilágban, főleg az edényes növények között igen elterjedtek. A sejtnedvekben glükozidák alakjában elkülönítve, az entomofil és ornitofil növények rügyeinek, fiatal leveleinek és éretlen gyümölcseinek kölcsönzött különleges színek útján a flavonoidok a szaporodásnál meghatározott szerepet töltenek be, így a méh, miután sokoldalú küldetésének a növényekkel, önmagával és az emberrel szemben eleget tett, a propolisz útján részt vesz a bioszféra természetes ciklusában. A propoliszban foglalt és a növényekből származó számos aktív tényező igen változatos hatást kölcsönöz ennek a méhészeti terméknek.

A flavonoidok mint túlsúlyban levő elemek, nem kevesebb, mint 41 féle gyógyhatással bírnak. Legfontosabb a hajszálér- rendszerre (bioflavonoidok), a vérerek törékenységére és áteresztőképességére, a vérkeringésre, értágító és alacsony vérnyomásnál gyakorolt hatásuk. De nem kevésbé fontos a vizelethajtó, epekiválasztást serkentő, ösztrogén és belső kiválasztású mirigyekre (csecsemő-, pajzs-, hasnyál-, mellékvese mirigyekre) gyakorolt hatásuk sem. Ezen felül baktérium-, virus-, parazita- és alvadásellenes hatásuk is számottevő. A propoliszban levő feruliksav kölcsönzi a propolisznak baktériumölő és baktériumfejlődést gátló hatását. Ezen felül feltűnő aglutinációs (baktériumkicsapódás vérsavóban) hatása, ami nehezen gyógyuló sebeknél igen értékes tulajdonság.

A propoliszban és a növényekben, amelyekből származik, található aktív tényezők sora ezekkel a példákkal nem merül ki. A propolisz farmako-dinamikai sajátosságai következtében bőrbajoknál, bőrgyulladásoknál, a húgyutivezetékek fertőzéseinél, a dülmirigy bántalmainál, sebkezeléseknél, endokrin rendellenességeknél, fogbántalmaknál, érzéstelenítésnél és a legkülönbözőbb esetekben nyer alkalmazást.

A propoliszt amelyet egyesek még ma is a kaptár „másod- termékének" tartanak az ember a legrégibb idők óta használja egészségügyi célokra. Baktériumölő és baktériumfejlődést gátló hatását nemcsak az empirikus népi gyógyászat, hanem a mai tudományos gyakorlat is alkalmazza.

A propolisz egy zöldes-barna vagy kávészínű, kellemes, nyárfarügy, méz, viasz és vanília illatú anyag, mely égésnél igen kellemes illatot áraszt. A farügyekről és egyes főnemü növényről gyűjtött propolisz a kaptárfertőtlenítő és szigetelő anyaga, mely a méhcsalád életének higiéniájában igen fontos szerepet tölt be. Körülbelül 55% gyantás és balzsamos anyagot, 30% viaszt, 10% illóolajat és 3% virágport tartalmaz, melyek legnagyobb része vitaminokban és nyomelemekben igen gazdagok. Miután nem egy meghatározott anyag, kémiai képlete sincs. De mint több ezer éve használt természetes anyag ma neves orvosok, bakteriológusok és biológusok egyre növekvő számú kísérleteinek tárgya, és ezeknél a kísérleteknél bebizonyosodott, hogy kiváló gyógyhatású szer.

Baktériumellenes, antibiotikus és hegképző, valamint immunológiai és változatos fertőtlenítő hatása következtében a propolisz, mint önállóan vagy segédszer sebeknél, zúzódásoknál, a légzőszervek, a szájüreg és a szem bántalmainál, a dülmirigy bántalmak megelőzésénél és gyógyításánál stb. rendkívüli gyógyhatással rendelkezik.

Természetes, hogy mindenható csodaszer nem létezik és a propolisszal kapcsolatos kutatások még folyamatban vannak. Az, ami a propolisszal kapcsolatban biztos és kétséget kizáró: a propolisz maga a természet, ami ha alapos ismeretekkel felvértezve kerül alkalmazásra, a beteg embernek enyhülést, gyógyulást jelent.

A propolisz alkalmazása a gyógyászatban onnan indult ki, hogy megfigyelték, hogy a faodúban, ahol a méhcsalád megtelepedik teljes tisztaság és higiénia uralkodik. Csak így lehetséges, hogy amellett a szédületes sürgés-forgás és túlzsúfoltság mellett, ami a kaptárban, illetve annak idején a faodúkban uralkodott és uralkodik továbbra is, a méhek az évmilliók során fennmaradhattak. Annak ellenére, hogy a propolisz aránylag rövid ideje áll a méhészek és kutatók figyelmének központjában a kutatók egyre több irányban végeznek kutatásokat ezzel a méhészeti termékkel.

Nyers propolisz tesztelése

1)      Helyezzünk 200 mg apróra tört propoliszt lombikba és adjunk hozzá 5 ml 96%-os etanolt.

2)      Hagyjuk állni egy órát, majd adjunk hozzá 100 ml forralt és hűtött desztillált vizet, keverés közben.

3)      Szűrjük le az így kapott oldatot.

4)      A szűrletből vegyünk 2 ml mennyiséget és töltsük be egy 50 ml-es főzőpohárba, és adjunk hozzá 1 ml 20%-os kénsavat. Keverjük 1 percig, majd adjunk hozzá 1 csepp 0,1N Kálium-permanganát (c(KMnO4) = 0.02 mol/l (0.1 N) oldatot.

5)      Nézzük meg a folyadék színét, színtelenbe kell fordulnia, azaz már nem rózsaszínű, kb. 11 másodperc belül. Amennyiben az elszíneződés hosszabb időt vesz igénybe, a propolisz gyengébb minőségű, azaz kevesebb az antioxidáns aktivitása.

Propolisz kivonat tesztelése

A reakcióidő, azaz az elszíneződés függ attól, hogy mennyi oldott propolisz reagenst (vizsgálati oldat) tartalmaz az oldat. Ezért a különböző koncentrációjú kivonatok esetében más-más lesz a reakcióidő.

Keverjünk össze 2 ml 10%-os propolisz oldatot (1.pont) 100 ml forralt és hűtött desztillált vízzel, majd kövessük a fenti vizsgálati módszert a 3. lépéstől. Elszíneződésnek 20 másodpercen belül kell megtörténnie.

Továbbá, egy nagyon egyszerű otthoni teszt a nyers propolisz aktivitásának vizsgálatára

Fél teáskanál, őrölt propoliszt rakjunk, egy kis csésze friss tejbe (nem pasztőrözött, lehetőleg házi tehéntejbe), majd keverjük el, hagyjuk állni, szobahőmérsékleten négy napig. Ha a tej még friss az ezen időpont után is, a propolisz aktivitása megfelelő.

 

 
Frissítse böngészőjét!Letöltés