A méhpempő tárolása

Fontos kérdés volt megoldani a Méhpempő elraktározásá­nak és tartósításának kérdését. Természetes állapotban rendkívül érzékeny anyag, ezért lényeges, hogy nagy gondossággal kezeljük, hogy értékéből ne veszítsen. Méhpempőt csak egy bizonyos meghatározott időben termelhetünk (májustól augusztus végéig). A pempő helyes elraktározásának és kon­zerválásának megoldása nem volt könnyű fel­adat. A kérdés megoldása sok tudományos kutató­munkát igényelt.

A környezet hatása

Ha a Méhpempőt helyesen akarjuk elraktározni, ismernünk kell azokat a hatásokat, ame­lyek a pempőre károsak: 1. fény, 2. hő, 3. nedvesség, 4. levegő, 5. fémtár­gyakkal való érintkezése, 6. szennyeződés.

Fény

Elraktározáskor éppúgy óvjuk az erős fénytől, napfénytől, mint a kitermelés közben. A Méhpempőt tartalmazó palackot sötét, napfénytől védett helyen tároljuk. Legalkalmasabb erre a célra a hűtőszekrény.

A hőmérséklet

A Méhpempőre a magas hőmérséklet is ártalmas. A pempő raktározási hőfokát illetőleg az általános nézet, a +5 C° alatti hőmérséklet. Kísérletek azt bizonyítják, hogy a 0 C° körüli hőfok felel meg a legjob­ban tárolására. Magas hőfokon aránylag gyorsan veszít biológiai értékéből és fontos alkotó elemeiből. Hosszú távon a legtovább, friss állapotban mélyfagyasztva  -20 C° fok körüli, illetve alatti hőmérsékleten tároljuk, így ákár 10 évig is képes megőrizni hatásait.

Nedvesség

A legnagyobb veszélyt a Méhpempőre a nedves környezet jelenti, mivel erősen vízszívó anyag, így ideális talajt jelent a penész és a csírák elterjedéséhez. Óvni kell a levegővel való hosszú távú érintkezését, ezért gondosan lezárt üvegekben tároljuk.

Levegő hatása

A levegő hosszabb ideig tartó érintkezésével a Méhpempőben már szobahőmérsékleten enzimatikus hidrolízis megy végbe. Az enzimatikus hidrolízist a Méhpempő légmentes elzá­rásával és alacsony hőfokon való raktározásával előzzük meg.

Fémtárgyakkal való érintkezés hatása

A fémekkel való érintkezés, hatás­sal van a Méhpempőre. A fémek általában, mint katali­zátorok hatnak a pempőre, vagyis a vegyi folyamato­kat meggyorsítják. Ezért nem alkalmazunk raktározására éppúgy, mint a kiszedésére sem fémből készült eszközöket. Tárolására leginkább üvegtégely a legalkalmasabb, esetleg megfelel fényt át nem eresztő műanyagból készült edény is. A pempő üvegbe helyezéséhez fa vagy műanyagból készült tárgyakat használunk. Ugyanígy járunk el a Méhpempő elkeverésénél is.

Szennyeződés hatása

A Méhpempőre károsan hat a szennyeződés is. Ezért szigorúan tartsuk be a személyi hi­giénia és a környezet tisztaságával szemben támasz­tott követelményeket. Nagyon fon­tos a tárolóedény, illetve kezünk tisztasága is. Természetesen mellőzzük a dohányzást!

Méhpempő tartósítás

A pempőt mielőbb konzerválni kell, legkésőbb azonban a kiszedéstől számított 3 óra elteltéig. A pempő konzerválásának többféle módja ismeretes. A legelterjedtebbeket ismertetjük:

Tárolása hűtőszekrényben

Amint ismeretes a Méhpempő huzamos ideig szobahőmérsékleten tartva hidralizálódik, tehát tönkremegy, elveszti ha­tását. Elraktározására legmegfelelőbb hőmérséklet 0°-tól +5 C°- ig. A hűtőszekrény éppen ezt a hőfokot biztosítja. Ebben a formában 1 évig őrzi meg hatékonyságát, azután fokozatosan csökken. Amennyiben nem napi fogyasztásra használjuk a Méhpempőt, vagy nagyobb mennyiséget tárolunk, akkor mélyfagyasztott (-20C°) állapotban akár 10 évig is tárolhatjuk, légmentesen, levegőtől elzárt állapotban.

Konzerválás mézben

A Méhpempő tartósításának egyszerű és megfelelő módja a mézben való elhelyezés, főleg akkor, ha kisebb mennyiséget tárolunk. A méz régi időktől fogva ismert tartósító anyag. Méhpempő tárolására, a már kristályos formája a legalkalmasabb. Ha pempőt friss mézbe keverünk, idővel annak felszínére kerül (kisebb fajsúlya miatt) ott pedig habréteget képez, így leve­gővel kerül érintkezésbe és fennáll az oxigén káros hatásának veszélye. Ezért, ha van rá mód a Méhpempő konzerválását kristá­lyos mézzel végezzük. További előnye, hogy az elkevert pempőt egyenletesen elosztva tartja, nem engedi annak utólagos kiválását, így, ha megfelelően van elkeverve, egyenletes adagolást biztosít (ajánlatos azért pár hetente átkeverni). A kristályosodást úgy is elősegíthetjük, ha az edény egy részét töltjük meg kristályos mézzel, a többi részt friss mézzel pótoljuk. A hűtőszekrény leghidegebb részébe helyezve rövid idő alatt a méz kikristályosodik. Abban az esetben, ha csak friss mézzel rendelkezünk, helyezzük néhány napra a hű­tőszekrénybe. Ekkor persze a kristá­lyosodás hosszabb időt vesz igénybe. Abban az esetben, ha csak friss mézünk van, ajánlatos minden nap átkeverni, fogyasztás előtt. Keverését illetőleg 2-5%-os arányt alkalmazzunk. Tehát 10-25 g méhpempőt 500 g kristályos mézbe keverjünk el. A mézbe kevert pempő közkedveltségnek örvend, mert használata kellemes. Biológiai tulajdonságait hosszú ideig megőrzi, ha a fagypont vagy ahhoz közeli hőfokon raktározzuk.

Liofilizálás

Gyógyszeriparunk a Méhpempőt liofilizálással kon­zerválja. A liofilizálás fagyasztásos állapotban törté­nő kiszárítás. Az eljárással kapcsolatban, a külföldi szakirodalomban élénk vita folyt. A vákuum nélküli lio­filizálás hívei azt állították, hogy a vákuumban történő hirtelen lehűlés az érzékeny Méhpempő számára, dur­va kezelési eljárás. Mások a vákuumban végzett liofi­lizálás hívei voltak. Egyes tudományos kísérletek alapján bebizo­nyosodott, hogy ezen eljárás után a Méhpempő bizonyos anyagai eltűntek, ennek ellenére a szakemberek közt megoszlanak a vélemények e tekintetben. Többen a Méhpempő erősen higroszkópos tulajdonságát említik. A liofilizálást ellenzők állítása nem fedi a valósá­got és nincs kellően alátámasztva. A Slovakofarma kísérletei alapján megállapították, hogy a liofilizált Méhpempő anyaga a liofilizáció idejétől eltelt 3 év múlva sem változik meg.

Méhpempő liofilizálásának gyártásmenete

A friss Méhpempőt, amelyet a kiszedés óta fénytől elzárva tartanak, 0-5 C° hőmérsékleten raktároztak, ugyanannyi mennyisé­gű desztillált vízzel elkeverik, és háromsoros gézen átszűrik (a viasztörmelék eltávolítása miatt). Az így nyert vizes oldat krém sárga színű, jellegze­tes szagú. Mérőhenger segítségével 150 ml űrtartalmú üvegekbe öntik. Itt megy végbe a szárítás. Az üvegek tartalmát egy órán át a liofilizáló készülék, forgó be­rendezésén -30 C°-nál fagyasztják. Ezután az üve­geket tartalmukkal a szublimáló helyiségbe viszik, ahol 3 órán át -15-25 C°-ig tartják, majd működésbe hozzák a vákuum előállítására szolgáló berendezést. Amikor elérik, hogy a szublimáló helyi­ség 100-50 mm/Hg légnyomása egy órán belül nem változik, megkezdik a melegítést. A +45 C° hőmér­séklet elérése után ezt a hőmérsékletet automatikus berendezés segítségével állandósítják a szárítás befe­jezéséig. Ilyen körülmények között a jég a megfa­gyott anyagból egyenesen pára alakjában szublimálódik, majd ismét -50 C°-ra hűtött berendezésben kon­denzálják. A kész anyag sárgás mikrokristályos szer­kezetű. Sötét üvegben +3 C°-ig terjedő hőmérsékleten raktározzák. A liofilizált Méhpempőt tovább úgy kezelik, hogy gyógyszer alakjában megakadályozza higroszkópos tulajdonságát. A drazsé bevonata védi a pempőt a gyomor vegyi hatásától és raktározás közben a külső behatástól.