0 termék
0 Ft
kosár
 
 
A méhpempő termelése 2. rész

A tenyészanyagok elkészítésének módjai

Vannak olyan méhészek is, akik a tenyészanyagot nem készítik elő. A méhpempő termelésére szabadon a kaptárban, esetleg tenyésztő tokban bepetézett lé­pet használnak. Őszintén meg kell mondanunk, hogy a tenyészanyag elkészítésével a pempőtermelést lé­nyegesen emelhetjük. Ezért a méhészek számára szük­séges mindazoknak az eljárásoknak az ismerete, amelyekkel több pempő érhető el. Nemcsak saját érde­künk a tenyészanyag elkészítése, de a széles a vásárlói köröké is, mivel olyan termék előállításáról van szó, amely gyógyszerek gyártására szolgál.

Lépszalag-sorozat készítése


A sorozat fogalma ma már közismert, így nevezzük a tenyésztőkeretet a felragasztott vagy felerősített lépszalagokkal, amelyeket a tenyészanyagból vágtunk ki. A lépszalagok a tenyésztőkeret vízszintes léceire vannak ragasztva vagy két léc közé szorítva. A lép­szalagok ragasztását a következőképpen végezzük. A tenyészanyagnak használt fiasításos lépet deszkára helyezzük. A kést a forró vízből kivesszük és szárazra törüljük. A tenyészanyagot tartalmazó lépből kivágjuk a legalkalmasabb részt. A lépet azután ideiglenesen félre tesszük. A kivágott részt deszkára helyezzük és sza­lagokat vágunk belőle. A késsel minden második sejtsor közepét vágjuk keresztül. A levágott szalagokat oldalra fordítjuk a deszkán és a sejteket forró késsel lekurtítjuk. A lépnek azon az oldalán vágjuk le a forró késsel a sejtek 1/3-át, amelyet a lécre akarunk ragasztani. Ha a lépet csak egyik oldalról engedtük bepetézni, akkor azt az ol­dalt vágjuk rövidebbre, amelyen nincs fiasítás. így könnyebb a lépszalagokat a lécre ragasztani. Ha a sejtek felülete egyenlő a ragasztásokkal, könnyebben és gyorsabban megy a munka. A lép másik oldalán a sejteket egyelőre nem kurtítjuk meg.


A lépszalagokat a tenyésztőkeret léceire forró viasszal ragasztjuk fel, amelyet lúdtollal kenünk a lécre. Ha a tenyésztőkeret vízszintes lécei for­gathatók, akkor a munkaasztalon az egész kerettel dolgozunk. A léceket széles oldalukkal felfelé fordít­juk a ragasztáshoz. Ha a lécek a tenyésztőkeretből ki­vehetők, természetesen csak a léccel dolgozunk az asztalon. A ragasztáshoz szükséges viaszt dupla falú edényben olvasztjuk meg. A lécre kent viaszra vigyázva ráhelyezzük a tenyészanyagból kivágott lépszalagot, gyengén rá­nyomjuk, hogy a viasz kihűlése után jól tartson. A lépszalagokat ragasztáskor ujjainkkal oldalról fog­juk. A ragasztással a lehetőség szerint siessünk, mert a méhviasz gyorsan megszilárdul. Jó, ha ügyes segí­tőtárs áll rendelkezésünkre és segédkezik ennél a munkánál. A felragasztott lépszalagokat oldalról kis­sé megnyomva ellenőrizzük, hogy a ragasztás sike­rült-e.

A gyengén felragasztott lépszalagokat meleg viasszal után ragasztjuk. Ha a tenyészanyagot idősebb lépből szeleteltük (sötétebb színű lépj, akkor a forró késsel a tenyészanyag sejtjeinek 1/3 részét, esetleg felét is levágjuk. A sejtek kurtítását fűrészelés szerűen kell végezni. így kapjuk a lehető legsimább vágási felületet. A sejtek tetejének levágása által eltávolítjuk azokat a ré­szeket is, amelyeket a szalagok vágása vagy ragasz­tása közben megrongáltunk. A lépszalagok vágásához és a sejtek kurtításához vékony és forró kést használunk. A munkához két kést használunk. Az egyik kést hagyjuk a forró víz­ben állandóan melegedni. Csak így lehetséges gyors és jó munkát végezni. A tenyészanyagot a felragasztott lépszalagokban nem egyeljük ki, mint az anyanevelésnél. Pempőter­melés céljára az összes felragasztott sejtben meg­hagyjuk a tenyészanyagot, hogy a méhek minél több anyabölcsőt építhessenek.

 

Ragasztás nélküli lépszalagok


A tenyészanyagot tartalmazó lépszalagok felragasz­tása a múltban általánosan használt módszer volt a méhészek körében. Újabban azonban mindinkább na­gyobb tért hódít a szalagok mechanikai úton való fel- erősítés9. A ragasztás több munkát és időt igényel. Az új módszernél szükségtelen a sejtek kurtítása, azon az oldalon, amely a lécre kerül. Úgyszintén a viasz melegítése is szükségtelenné válik. A lépszalagok mechanikai úton való felerősítéséhez olyan tenyésztőkeretet használunk, amelynél a ke­resztlécek helyett két négyzetes pálcika van egymás mellett. A pálcikák 10 X 10 mm élűek. A két pálcát * mechanikusan kapcsoljuk egymás mellé, csavarral, szeggel, gumival, dróttal stb. A tenyészanyagot úgy készítjük elő, mint a ragasztásnál, de a ragasztás munkája elmarad. Amikor a tenyészanyagból a lép­szalagokat elkészítettük, azokat a két pálcika közé szorítjuk. Magától érthetően a pálcák közé a lépszalag azon részét helyezzük, amelyekben nincsen tenyészanyag. Az összekapcsolt pálcikákat a tenyész­tőkeret e célra készített mélyedésébe helyezzük. így ragasztás nélkül készítünk sorozatokat a dajkacsalád számára.

A tenyészanyag lépszalagokra való előkészítésének kiértékelése


A tenyészanyag lépszalagokra való előkészítésének módjánál legyen az ragasztást vagy felerősítés a következő hátrányosságok figyelhetők meg:
Ha idősebb lépből vagyunk kénytelenek tenyész­anyagot venni, olyan nagy darabot kell kivágni a lép­ből, amely elég tenyészanyagot ad. A lépet így elértéktelenítjük, főleg ha a huzalozást is átvágjuk. Isme­retes ugyan, hogy a kivágott lép helyét műléppel pó­tolhatjuk és a méhek azt ismét beépítik, de a méhész számára ez több munkát és időveszteséget jelent. A kivágott léprészen a fiasítás nem mindig egykorú. Ilyen esetben azután csaknem lehetetlen, hogy a mé­hész a tenyészanyag korához igazodva, többszörire szedje ki a pempőt a sorozatból. Rendszerint a többségben levő koros tenyészanyag szerint egyszerre szed pempőt. Igaz, hogy vesztesége csak a tenyész­anyag kisebb részénél lesz így, de ha lehetséges ezt a veszteséget is szívesen kikerüli a méhész. A szalagok levágásakor minden második sor sejtet elvágjuk, tehát legalább annyi tenyészanyagot te­szünk tönkre, amennyit felhasználunk.

A tenyészanyag előkészítése álcaáthelyezéssel


Az álcaáthelyezés a tenyészanyag gazdaságos felhasználását teszi lehetővé. Lényege a tenyészanyag áthelyezése a munkássejtekből mesterséges bölcsők­be, amelyeket e célra készítettünk. A tenyészanyagot, vagyis az álcákat más helyre tesszük, ezért nevezzük ezt a módszert álcaáthelyezésnek. Ismerünk egyszerű és ismételt álcaáthelyezést.

Egyszerű álcaáthelyezés


Mesterséges bölcsőket mártófa segítségével. A mesterséges bölcsők előnye, hogy a fő termelési idő­szak előtt készíthetők, amikor a méhész számára min­den perc drága. A méhészek rendszerint télen készí­tik azokat. Mesterséges bölcsők készítésére 70 C°-ra melegített méhviaszt használunk. Ha munkánk közben nincsen hőmérőnk a szükséges főfokot úgy érjük el, hogy a viaszt éppen csak az olvadáspont feletti hőfokon tart­juk. Ekkor a viasz melegítése után rövid időn belül (2-3 perc múlva) az edény széleinél szilárdulni kezd. E hőmérsékleten használhatjuk a mártófát, amelyet előbb jól megtisztítottunk az esetleges viaszmaradvá­nyoktól. A mártófát a munka megkezdése előtt előbb hideg vízben hűtjük le. A vízből kivéve tiszta mártó­fát fokozatosan mártjuk a felolvasztott viaszba. Azért fokozatosan, hogy a mesterséges bölcső alja vasta­gabb legyen annak széleinél.

Először a mártófát a fekete fejrészig mártjuk a viaszba, másodszor a fej­rész feléig, harmadszor pedig csak a fejrész, egyharmad részéig. A viaszos mártófát ismét hideg vízbe mártjuk, hogy a viasz és a mártófa gyorsan lehűljön. A mesterséges bölcsőt a fán óvatosan elfordítjuk, hogy a fáról simán lehúzhassuk. Csak ezután vehető le a mártófáról hibátlanul. A munka meggyorsítása végett több mártófát használunk. Az így összekapcsolt már- tófa-sort egyszerre mártogatjuk felváltva a vízbe és a viaszba. A munka menete így meggyorsul.

Az elkészített mesterséges bölcsőkbe egyelőre te­nyészanyagot nem teszünk. Felragasztjuk azokat a tenyésztőkeret léceire, és dajkacsaládba helyezzük, mégpedig egy nappal az álcaáthelyezés előtt. Tesszük ezt azért, hogy a méhek a mesterséges bölcsőket fel­melegítsék és követelményeiknek megfelelően iga­zítsák. A tenyésztőkeretet a mesterséges bölcsőkkel az álcaáthelyezésig a dajkacsaládnál hagyjuk. Az álcaáthelyezéshez előzőleg Méhpempőt kell be­szereznünk. Végezhetjük ezt úgy is, hogy valamelyik tartalék családtól az anyát elvesszük és így szerezzük be a pempőt. A kiépített anyabölcsőkből az álcákat eltávolítjuk, a pempőt pedig az álcaáthelyezéshez használjuk fel.

Munkánk közben egy fontos feltétel­ről nem feledkezhetünk meg, hogy a pempő hőfoka az álcaáthelyezéskor 34-35 C° legyen. A gyakor­latban kétféle hőfokú pempő használható. Vagy régebben kiszedett pempő, amely már kihűlt vagy fris­sen szedett, amely még nem hűlt ki. Ha régebbi pempőt használunk, akkor a behelyezés előtt (álcaáthelyezés előtt) felmelegítjük. A méhpempőt üvegestől 35 C°-os vízbe helyezzük. Használat előtt felkeverjük. Ha a pempőt frissen szedtük ki, feltéte­lezhetjük, hogy hőfoka nem sokkal kevesebb 35 C°-nál, ezért nem szükséges felmelegíteni. Minden mester­ségesen készített bölcsőbe egy csepp pempőt teszünk. Vigyázni kell, hogy a bölcsők széleit a pempővel ne kenjük be. Hogy az álcaáthelyezés könnyebb legyen, a tenyészanyag sejtjeit rövid, éles késsel megkurtít­juk. A munkássejtek álcáit óvatosan kiszedjük álcázó szerszámunkkal.

Akinek nincs álcázója, fogpiszkálót, vagy lefaragott gyufaszálat is használhat. Az álcákat mindig hátulról emeljük ki a sejtben levő pempővel együtt úgy, hogy az álca két vége az álcázóról lelóg. Amikor az álcát a mesterséges bölcsőbe helyezzük, az odakészített pempőcseppet az álcázóval könnyedén megérintjük. Az áthelyezett álca az álcázóról a bölcsőben levő pempőre csúszik és benne ugyanazt a helyzetet foglalja el, amilyen helyzetben a munkássejtben volt. Ismételt álcázásnál ugyanúgy járunk el, mint az egyszerű álcaáthelyezésnél. Az álcaáthelyezést ellen­ben még egyszer elvégezzük. Az egyszerű álcaáthe­lyezés után 10-14 óra múlva az áthelyezett álcákat a mesterséges bölcsőkből eltávolítjuk és helyükre újabb álcát teszünk. Lehetőleg a legfiatalabb álcát helyezzük, másodszor a bölcsőkbe (12-24 órásakat).

A bölcsőben levő méhpempő mennyisége nagyobb, ha ismételt álcázást alkalmazunk. Az ismételt álcázás a munkatöbblet miatt a pempőtermelésben nagyobb gyakorlati jelentéséggel nem bír. Az előbb ismertetett mindkét leírt álcaáthelyezési mód (az egyszerű és az ismételt is) határozottan pró­bára teszi a méhész szaktudását. A méhésztől gondos, finom munkát követel. Éppen ezért, annak ellenére, hogy a pempőtermelés e módjával kitűnő gazdasági eredményt lehet elérni, a méhészek körében kevésbé alkalmazzák. Hangsúlyozni kell még azt is, hogy az álcaáthelye­zést zárt helyiségben kell végezni, ahol a nap suga­rainak egyenes hatását kizárjuk. Magától érthető, hogy az álcázást és pempőszedést a higiéniai előírá­soknak megfelelő helységben végezzük. Az itt ismertetett folyamatokon kívül, az anyane­velésnél más módokat is használnak, pl. a fiasításos lépben félkör alakú ablakokat vágunk ki, stb. A pempőtermelésnél e módoknak gyakorlati jelentőségük nincs, ezért azokat részletesebben nem is tárgyaljuk.

A tenyészanyag behelyezésének módjai a dajkacsaládba


A tenyészanyag behelyezésének több módját ismer­jük. A dajkacsaládba való behelyezés módjait két cso­portba oszthatjuk:

  • a tenyészanyag behelyezése előkészítés nélkül,
  • a tenyészanyag behelyezése előzetes előkészítés után.


Előkészítés nélkül a tenyészanyagot a dajkacsalád­ba olyan állapotban adjuk, ahogy azt a tenyészcsaládból kivettük. A dajkacsalád a tenyészanyagot az egész bepetézett lépben, szűzlépben vagy szűzépítményben kapja meg. Az előkészítés utáni behelyezési módok­nál a tenyészanyagot előzőleg előkészítjük, azután helyezzük be a dajkacsaládba. A tenyészanyagot rend­szerint ún. tenyésztőkereten helyezzük be a kaptárba.

A tenyésztőkereten behelyezett tenyészanyag kétféle lehet:

  • a tenyésztőkereten a tenyészanyag egyidős,
  • a tenyésztőkereten a tenyészanyag kora külön­böző.


Az a) pont szerint a tenyészanyagot egyszerre erő­sítjük a tenyésztőkeretbe, természetesen a pempőt is egyszerre szedjük ki a bölcsőkből.
A b) pont alatt tárgyalt esetben a tenyészanyagot a tenyésztőkeretbe fokozatosan, rendszerint 24 órás időközökben helyezzük be. A pempőt is ugyancsak 24 óra időkülönbséggel fokozatosan szedjük ki.

Az előzőleg előkészített tenyészanyag csoportjába tartozik még a tenyészanyag behelyezése a tenyésztő fedélen. A tenyésztő fedélben amely a kaptár ke­retei felett van elhelyezve tenyésztőlécek vannak. Ezekre erősítjük a tenyészanyagot a saját sejtjeiben vagy a mesterséges bölcsőkben. Ez a mód alapjában véve megegyezik az ismert, az ún. „poharas" mód­szerrel.

A tenyésztőkeret helyzete


A tenyésztőkeret elhelyezésének módjai szerint a pempőtermelést kétféleképpen végezhetjük:
a tenyésztőkeret normális függőleges helyzetben van behelyezve a kaptár többi lépeivel párhuzamosan. A gyakorlatban ez a legismertebb mód, a tenyésztőkeret vízszintes helyzetben van, ke­resztben a kaptár lépeihez viszonyítva. Ebben az eset­ben kétféle változat lehetséges: a tenyésztőkeret a lépek felett, ún. tenyésztői e­dényben van elhelyezve a tenyésztőkeret a lépek felett egyszerűen van behelyezve. A módszer lényege: Pem­pőtermelés anya nélkül. Az anya eltávolítása után 9 nappal a tenyésztőkeretet a lépek fölé helyezi víz­szintes helyzetbe. A méhek az anyabölcsőket függő­legesen építik, tehát a lépre merőlegesen. Az érde­kesség és szemléletesség kedvéért e tenyésztési mód leírását a mutatja be.

Tenyésztőkeret vízszintes helyzetben:
tenyésztőkeret1. külön a kaptár szerkezetéhez készített fedél,
2. etető,
3. fedődeszkák, nyí­lással az etető számára,
4. 20 X 10 mm léc,
5. tenyésztő­keret a tenyészanyaggal,
6. kaptár szerkezetéhez külön ké­szített keret
behelyezésére szolgáló ráma

Mikor helyezzük be a tenyészanyagot?


Az anyanélküli pempőtermelésnél a tenyészanyagot a dajkacsaládba csak akkor helyezzük be, ha a csa­lád már az anyátlansága (árvasága) tudatában van. Ez rendszerint az anya eltávolítása után 1 órával tör­ténik. Ismerjük az anyátlanság jellegzetes tüneteit, amelyek szerint megállapíthatjuk, hogy a család már árvasága tudatában van. A méhek ilyen helyzetben a röpdeszkán céltalanul szaladgálnak, mintha az anyát keresnék. A család zúg és különleges, sírásszerű hangot ad. A kaptárban megszűnt a rend. A méhcsa­lád normális életében zavar állott be.

Mennyi tenyészanyagot és tenyésztőkeretet helyez­zünk a kaptárba?


A dajkacsaládba általában egy tenyésztőkeretet szo­kás elhelyezni, de van aki két te­nyésztőkeretet helyez egy dajkacsaládba. Egy tenyész­tőkeretben rendszerint két-három tenyésztőléc van. Ezekre 40-45 mesterséges bölcsőt he­lyezünk el. Mivel a tenyésztőkeretben mindig három te­nyésztőléc van elhelyezve, a méhek egy kaptár­ban egyszerre 120-135 bölcsőt gondoznak. Az itt közölt behelyezett bölcsők száma egyes, főleg anyaneveléssel foglalkozó méhészeknek túl soknak tűnhet fel. Ebben az esetben azonban nem jó minőségű anyák neveléséről van szó, hanem az a célunk, hogy a méhek minél több bölcsőt fogadjanak el és gondozzanak. Egy termelési időszak alatt behelyezett soro­zat átszámolása alapján a pempőt, át­lagban 4,9 anyabölcsőből termelt.

A behelyezett tenyészanyag elfogadásának ellenőrzése


A pempőtermelő méhészek nagy része nem fordít kellő figyelmet a tenyészanyag elfogadásának ellen­őrzésére. A tenyésztőkeretet a dajkacsaládba helyezik és csak három nap múlva, a pempő kiszedése alkal­mával veszik ki. Ez a helytelen módszer érzékeny veszteségek okozója lehet. A behelyezett tenyészanyag ellenőrzésekor megál­lapítjuk, hogy a méhek elfogadták-e a sorozatot és mennyi az elfogadott bölcsők száma. Az ellenőrzés ideje a behelyezett tenyészanyagtól függ. Az ellenőrzést általában a tenyészanyag 4 napos korában végezzük. A tenyészanyag korát a pete lerakásától számítjuk. Ha tehát a dajkacsaládba pempőtermelés céljából félnapos álcákat helyeztünk be, akkor az ellenőrzést már a következő napon el kell végezni. Ha a tenyészanyag háromnapos pete volt, akkor az ellenőrzést két nap múlva végezzük.

Az ellenőrzés azért szükséges, hogy az esetleges hibát a dajkacsaládban, mielőbb eltávolíthassuk. A gyakorlatban a következő hibák fordulhatnak elő:
a dajkacsaládból ugyan a tenyésztőkeret behe­lyezése előtt az anyát eltávolítottuk, de nem tudtuk, hogy a családban még egy anya van (fiatal megter­mékenyített vagy még meg nem termékenyített anya) a lépek ellenőrzésekor, amelyet a tenyésztő­keret behelyezése előtt végeztünk figyelmünket el­kerülte a lépen levő anyabölcső. Néha az anyabölcső nem emelkedik ki a többi befedett sejt közül, mert mélyen a lépben van elhelyezve.

Máskor az anyabölcső rafinált módon van elrejtve, gyakran a keret alsó léce felett, a méhcsalád időközben, idegen anyát fogadott be. Az is megtörténhet, hogy egy anya a nászrepülés után eltéved és éppen a kiválasztott dajkacsaládba repül. Ilyen családba betévedhet az anya a szomszé­dos kirajzott családból is. Az előbb elmondott okok miatt a dajkacsalád nem épít anyabölcsőket vagy ha igen, úgy csak keveset. Ha az ellenőrzéskor megállapíthatjuk, hogy a méhek nem kezdtek anyabölcsőket építeni, meg kell keres­nünk annak az okát. A megállapított okot természe­tesen azonnal eltávolítjuk.

A méhpempő termelés módjai


A méhpempő termelésének többféle módját ismer­jük. Feltételezhető azonban, hogy van sok olyan ter­melési mód, amely nálunk nem ismert ugyan, de egyes méhészek, főleg a külföldiek, gyakran alkal­mazzák.

A pempőtermelés eddig ismert összes módjai három csoportba sorolhatók:

1. pempőtermelés az anya állandó eltávolításává a dajkacsaládból (anyátlan családban). Az anya pempőtermelés egész ideje alatt távol van a családtól
2. pempőtermelés az anya jelenlétében (anya mellett). Az anya így a pempőtermelés egész ideje alatt a kaptárban van
3. pempőtermelés kombinált módszerrel. A pempőtermelést anya nélkül kezdjük meg, majd az anya jelenlétében folytatjuk.

Pempőtermelés az anya hoszabb ideig tartó eltávolításával


Ide soroljuk azokat a módszereket, amelyeknél az anyát a pempőtermelés egész idejére eltávolítjuk a családból. A pempőtermelés megkezdése előtt az anyát a dajkacsaládtól elvesszük és csak a termelés befejezése után adjuk vissza.

Az anya eltávolítása kétféleképpen valósítható meg:

  • az anyát a dajkacsaládból kivesszük,
  • az anyát a dajkacsaládban elkülönítjük.

 

A pempőtermelés módja az anya eltávolításával dajkacsaládból


Ennél a pempőtermelésnél az anyát a dajkacsalád­ból a termelés egész idejére eltávolítjuk. Az idős vagy nem nagy teljesítményű anyát egyszerűen elpusztít­juk. Ebben az esetben a pempőtermelés beszüntetése után a dajkacsaládba fiatal, nagy teljesítőképességű anyát adunk. Ha azonban a dajkacsaládból fiatal, jó teljesítőképességű anyát távolítunk el, azt nem öljük meg. Az eltávolított anyát felhasználhatjuk:

  • más, nem megfelelő anya kicserélésére,
  • söpört raj készítésére,
  • osztott raj előállítására.


Az új méhcsaládot amelyet mint söpört rajt, vagy osztott rajt készítünk új kaptárba, esetleg anyanevelő kaptárba stb. behelyezzük. A méhészek a dajkacsaládból az anyát leggyakrab­ban osztott raj, kisebb mértékben söpört raj készíté­sekor távolítják el. Az osztott vagy a söpört raj készítésére a dajkacsalád méheit használjuk fel. Ez az eljárás azonban a dajkacsalád fiatal méhei szá­mának csökkentését vonja maga után és a pempő termelésre hátrányos. A méhpempő termeléséhez a dajkacsalád fiatal méheire van a legnagyobb szükség, mert azok termelik a pempőt. Ebből kifolyólag azt ajánljuk, hogy az anyát olyan söpört vagy osztott raj­hoz adjuk, amelyet más családból, nem a dajkacsaládból készítettünk. A pempőtermelés legelterjedtebb módja a közelmúltban nálunk az anya eltávolításával történt.

A pempőtermelés munkamenete az anya eltávolítása útján


A munka menete a következő: Az anyát a dajka­családból eltávolítjuk. Ennek következtében az anyát­lan családban erősen fellép a regenerációs ösztön (önfenntartás ösztöne) az anya elvesztése után. A család a nyílt fiasításra anyabölcsőket épít. Ezekből a következő 9 napon szedjük ki a méhpempőt. A 9. nap eltelte után a dajkacsalád minden fiasítása fe­dett. Ekkor a kaptárból egy fiasítás nélküli (tartalék) lépet kiveszünk és helyére a tenyésztőkeretet helyez­zük be. A tenyésztőkeret behelyezése előtt alaposan ellenőrizzük a dajkacsalád fiasításos lépeit, nehogy valahol anyabölcső legyen rajtuk.

Az anya eltávolításával végzett pempőtermelés kiértékelése


Előnyei: A munka menetének egyszerűsége nem igényel nagy szaktudást. A méhcsalád az első soro­zatnál rendszerint nagyszámú anyabölcsőt fogad el.
Hátrányai: A család népessége csökken, mivel az anya nem petéz. A fiasítás kikelése után a család­ban nincs több fiatal méh. A pempő termelése rövid ideig lehetséges (rendszerint 3-4 sorozat). A pempő mennyisége sorozatonként fokozatosan csökken. A pempő termelése csökkenti a mézhozamot, mivel a dajkacsalád abban az évben, amikor a pempőt termeli, rendszerint átlagos mézhozamot nem ér el.

Pempőtermelés az anya elkülönítésével a dajkacsaládban


Alapjában véve ez a mód is az anya eltávolítását jelenti, a pempőtermelés egész ideje alatt. A különb­ség csupán abban található, hogy az anyát a dajka­családból nem vesszük ki, hanem csak elkülönítjük a kaptárban. Az anyát elkülöníthetjük: a) a fészek egy részében, b) az egész fészek területére, c) az egész mézkamrában.

Az anya elkülönítése a fészek egy részében


Az anya elkülönítését a fészek egy részében rend­szerint a fekvő kaptárban végezzük. Itt ugyanis a fészekbe több lép fér el, mint a rakodó kaptárakban. Ennél a módszernél az anya elzárásának helyét vál­toztathatjuk. Először a fészek bal felét használjuk az elkülönítésre, míg annak jobb felében ahol anya nincs pempőt termelünk. Majd az anyát a fészek jobb felében különítjük el, s a pempőt pedig a fészek bal felében termeljük. Az anya elzárását minden eset­ben pontosan kell végezni. Erre a célra tökéletesen záró választódeszkát használunk, amely megakadá­lyozza a méhek átjutását a fészek egyik részéből a másikba.

Az anya elkülönítésének munkamenete a fészek egy részében


Az anyát a fészek bal felébe tökéletesen záró vá­lasztódeszkával különítjük el. Az anya számára az elkülönített részbe a fiasításra megfelelő lépeket he­lyezünk el. Az anya petézését serkentéssel segítjük elő. A fészek jobb oldalában az árva család a nyílt Hasításra anyabölcsőket épít. Az elkövetkező kilenc napon ezekből szedjük a pempőt. 9 nap elteltével a fészek jobb oldalában, az elkülönített árva családnál minden fiasítás fedett. Kiveszünk innen egy fiasítást nem tartalmazó lépet (tartaléklépet) és helyette te­nyésztő keretet adunk be, felerősített tény észanyaggal. A jobb oldalon elzárt lépek fiasításának kikelése után azokat áthelyezzük a bal oldalra, hogy az anya újra bepetézhesse, helyükbe pedig a bepetézett lépeket függesztjük. így a pempőt állandóan a fészek jobb felében termeljük. A munkamenetet módosíthat­juk úgy, hogy nem a lépeket helyezzük át, hanem az anyát.

Ebben az esetben a pempőt egyszer a jobb, majd a fészek bal felében termeljük. Némely méhé­szek az anyát nem különítik el egyszerre választó­deszkával, hanem először anyarácsot helyeznek a fészek két része közé, az anya elkülönítésére. 9 nap elteltével, amikor az anyanélküli részben minden fia­sítás fedett az anyarácsot kiveszik és választódeszkát tesznek a helyébe. E munkamódszer hátránya, hogy a pempőtermelés idejéből 9 napot veszítünk.

Előnyei: Az anya állandóan petézhet. A méh­család nem gyengül le lényegesen. A pempőt hosszabb ideig termelhetjük. A pempő termeléssel járó kezelés egyszerűsége.
Hátrányai: Ez a módszer sok munkát és időt igényel.

Az anya elkülönítése az egész fészek területére vagy a mézkamrában


Az anyát az egész fészek területére úgy különítjük el, hogy a fészekben levő méhek azokkal a méhek­kel, amelyek a mézkamrában vannak, ne érintkez­hessenek. Az elkülönítésre különféle anyagokat hasz­nálhatunk: igelit pelenkát, műanyag fóliát. Ugyanígy járunk el, ha az anyát a mézkamrá­ban akarjuk elkülöníteni.

Ennél a módszernél is változtathatjuk az anya elkü­lönítésének helyét Először az anyát a mézkamrában Különítjük el és a pempőt a fészekben termeljük. Azután az anyát a mézkamrából kivesszük, a fészekbe zárjuk és a pempőt a mézkamrában termeljük. Ha az anyát a fészek egész területén vagy az egész mézkamrában különítjük el, akkor tulajdonképpen a Kaptárt két önálló részre osztjuk. Ezért célszerű, ha a mézkamrákat is röpnyílással készítjük. Ha a méz­kamrán nincs röpnyílás úgy segíthetünk magunkon, hogy a mézkamra alá röpnyílással ellátott kivehető kaptárfeneket teszünk, vagy a fészek és a mézkamra közé külön rámát helyezünk, amely kb. 2,5 cm-es lé­cekből van. A ráma elől ki van vágva, amely röpnyílásul szolgál. Mindkét röpnyílás, a mézkamráé és a fészeké is előre (a kaptár eredeti helyzete szerint) irányul.

A méhpempő termelésének egyszerű módja a mézhozam csökkenése nélkül


Ennél a módszernél a fészekre anyarácsot helyezünk, amelyet még sűrű dróthálóval fedünk be. Eleinte a mézkamrában levő fiatal méhek érzik az anya közel­ségét a dróthálón át. Néhány óra múlva azonban rá­jönnek, hogy az anya nem juthat el hozzájuk. Ezért csoportosulnak a tenyészanyag közelében és rajta anyabölcsőket építenek (önfenntartás ösztöne).

A fészekből kivesszük azokat a lépeket, amelyeken túlnyomó részben nyílt fiasítás van. Az anyát a fé­szekben különítjük el és a kivett lépek helyébe a fiasításra megfelelő lépeket adunk be. A fészket töké­letesen elzáró anyaggal fedjük be. Azután ráhelyez­zük a mézkamrát, amely röpnyílással van ellátva. A fészekből kivett lépeket a mézkamrába helyezzük. Közben tartalékkeretet, esetleg virágport tartalmazó keretet is helyezünk a mézkamrába úgy, hogy az egész mézkamra tele legyen lépekkel.

A röpnyíláson eltávoznak a gyűjtőméhek, amelyek visszatérnek a fészekbe, ahol az anya tovább petéz. A petézést is elősegítjük. A fiasítás hiánya az anyát fokozott peterakásra ingerli. A mézkamrában ezalatt a fiasítás elárvult. A fiatal méhekben, amelyek itt maradtak, erőteljesen kialakul az önfenntartás ösztöne. Munkakedvüket még serken­téssel is növeljük. A következő 9 nap alatt a méhpempőt azokból az anyabölcsőkből szedjük, amelyeket a fészekből áthelyezett lépekre építenek a mézkamrá­ban.

Pár nap múlva a mézkamrában már nyílt fiasítás nem található, minden fiasítás fedett. A lépeket gondosan ellenőrizzük, hogy anyabölcső ne legyen rajtuk. A mézkamrából egy tartalékkeretet kiveszünk és helyé­re a tenyészkereten tenyészanyagot adunk be a kap­tárba. A fiasítás kikelése után a kiürült lépeket a méz­kamrából kivesszük. A fészekből kivesszük a bepeté­zett lépeket és helyükbe a mézkamrából eltávolított lépeket teszünk. A fiasításos lépeket a fészekből a mézkamrába helyezzük. A pempőtermelést azután to­vább folytatjuk.

E munkafolyamat mellett a méhpempőt állandóan a mézkamrában termeljük. Amennyiben nem akarjuk a fiasításos lépeket áthelyezni, akkor elég áthelyezni az anyát a fészekből a méz­kamrába és ismét vissza. Az anya helyének változta­tásakor a pempőt előbb a mézkamrában, majd a fé­szekben nyerjük. Vannak méhészek, akik megváltoz­tatják a munkafolyamatot azzal, hogy az anyát a fészekbe nem különítik el azonnal, fiasításos keretek mézkamrába helyezése után. Ekkor csak anyarácsot helyeznek a fészek és a mézkamra közé. Az anyarácsot 9 nap múlva cserélik fel az elkülönítő anyaggal, így azt érik el, hogy a méhek a mézkamrában a sa­ját fiasításukra rendszerint nem építenek anyabölcső­ket. Ennek ellenére a lépek ellenőrzését a mézkam­rában el kell végeznünk, mielőtt a tenyésztőkeretet behelyeznénk. E módszer hátránya szintén, hogy a fiasítás mézkamrába való áthelyezése után 9 napot veszít a méhész a pempőtermelés idejéből.

Az anya egész fészek területére vagy a mézkaptárba történő elkülönítésének kiértékelése


Előnyei: Az anyának állandóan van helye a petézésre. A család ereje lényegesen nem gyöngül. A pempőtermelés ideje meghosszabbodik, sőt az egész idényre kiterjedhet.
Hátrányai: A módszer sok időt és munkát igé­nyel.

A méhpempő termelése rajoknál


Az anya állandó eltávolításával elért pempőtermelési módszerek közé tartozik a rajoknál végzett ter­melés is. A raj, amint tudjuk, rendkívül nagy életerő­vel rendelkezik. Minden erejével igyekszik az új kör­nyezetben mielőbb normális életfeltételeket kialakí­tani. A méhrajt szorgalmas új házaspárhoz hasonlít­hatjuk, amely egyesült erővel igyekszik új otthonát mielőbb kényelmesen berendezni. A rajok e tulajdonságát a méhészek minél több lép kiépítésére és nagyobb mézhozam elérésére használ­ják ki. E tulajdonságot ugyancsak felhasználhatjuk a méhpempő termelésére is.
A rajt a betelepítés után kiadósan serkentjük. A serkentés hatására az anya rendkívül gyorsan bepe­tézi az egész fészket. Azután az anyát eltávolítjuk és tenyésztőkeretet adunk be. Ilyen módon néhány na­gyón szép sorozatot nyerünk a rajtól, mivel a méhek egész erejüket a bölcsők építésére és azok pempővel való ellátására fordítják.

Voltak esetek, amikor egy rajnál így 100-120 anyabölcső kiépítését is elérték. Vannak méhészek, akik nem várják be, hogy anya a rajban petézni kezdjen, hanem a betelepítés után az anyát azonnal eltávolítják és tenyésztőkereteket he­lyeznek a kaptárba. A raj tenyésztőerejének emelésére abban az eset­ben, ha a rajok kisebbek kettő esetleg több raj együttes betelepítését alkalmazzák. A népes raj így nagyobb pempőmennyiséget termel. Haladó méhészek a pepmőtermelést mézkamrába telepített rajoknál végzik. A mézkamra a fészektől el van különítve. A fészekben normális vagy gyenge méhcsalád van az anyával együtt. A mézkamrán szintén van röpnyílás. A pempő termelésének a rajoknál az előnye, hogy a raj az időjárástól csaknem függetlenül termelhet nagy mennyiségű pempőt. A pempő termelés befeje­zése után az anyátlan rajt egyszerűen dróthálón vagy újságpapíron keresztül a fészekben levő családdal egyesítjük. Az így megerősített családot mézterme­lésre vagy további pempő termelésre használhatjuk ki. Vannak méhészek, akik a kirajzott családot hasz­nálják fel pempő termelésére. A tenyésztőkeretet azonnal a kirajzás után befüggesztjük, tekintet nélkül arra, hogy a fiatal anya már kikelt, vagy sem. Mind­addig helyeznek be tenyésztőkeretet, amíg a fiatal anya bepárzik és petézni kezd. Ez a módszer ma nem eléggé kifizetődő.

Méhpempő termelése anyás családban


Ide tartoznak azok a termelési módszerek, ame­lyeknél az anya elkülönítés nélkül állandóan a csa­ládban marad. Ismeretes, hogy a család a mézkamrában anyaböl­csőket épít. Ez rendszerint a mézkamrák felrakása után akkor történik, ha a mézkamrába fiasításos lé­peket helyezünk át. A fészek és a mézkamra anya­ráccsal történő elválasztása a fiatal méhekben eleinte az anyátlanság érzetét váltja ki, ezért azonnal böl­csőket kezdenek építeni. Ha ezt a méhész idejében észre nem veszi, a család váratlanul kirajozhat. E tény ismeretéből indultak ki azok a külföldi méhé­szek, akik a pempőt anyás családban termelték. Hogy a mézkamrában az árvaság érzetét növeljék, megnagyobbították a mézkamra és a fészek közötti távol­ságot még egy mézkamra közbehelyezésével. A kül­földi módszerek közül legismertebb a Smith-féle eljárás.

Méhpempő termelés Smith-féle módszerrel


Jelenleg úgy látszik, hogy a Smith-féle méhpempő termelési módszer a legjobb és a leggazdaságosabb. Az anyás családban végzett pempőtermelés tipikus módszere ez. A Smith-féle kaptár három részes rakodó kaptár. Az első (legalsó) rész a fészek. Má­sodik rész a mézkamra. A harmadik rész, az ún. te­nyésztő rész, amely a méhpempő termelésére szolgál. Az anyarács az első és második rész közé van he­lyezve (a fészek és a mézkamra közé). Az anya a fészek első részében van, ahol elegendő helye van a petézésre. Az anya által bepetézett lépeket Smith rendszeresen kiszedi és a legfelső részbe helyezi. A fiasításos lépek állandó áthelyezésével Smith kétféle előnyt ér el. Az első, hogy a tenyésztő (harmadik) részben állandóan pótolja a fiatal méheket, amelyek az anyabölcsőket látják el. A második előny, hogy az anya számára a fészekben állandóan elegendő szabad hely van, ezért a petézés nagyfokú.

Smith a tenyészanyagot a mesterséges bölcsőkbe álcaáthelye­zéssel végzi 18-24 órás álcákat helyez át. Tenyész­tőkeretein három tenyésztőléc van. Minden tenyésztő­keretbe 40-45 darab mesterséges anyabölcsőt helyez. A tenyésztőkereteket fokozatosan adja be a méheknek. Az első napon az első tenyésztőkeretet helyezi be, a második napon a másodikat a harmadikat pe­dig a harmadik napon. Minden tenyésztőkeret más színezésű, hogy első pillantásra egymástól megkülönböztethető legyen. A negyedik napon kiszedi a pempőt az első tenyésztőkeretben levő bölcsőkből kiszip­pantással. A kiürített bölcsőkbe azonnal álcákat he­lyez át. A munka közben ügyel arra, hogy a bölcső falán maradt finom pempőréteg meg ne száradjon.

Smith állítása szerint, ha a méhpempőt az ál­tala ismertetett módon termelik, a méhek az egész idény alatt normális mézhozamot adnak, annak elle­nére, hogy három hónapon át, tőlük naponta szedi a pempőt. A méhcsaládok állandó erőssége és a petézés folytonossága e módszer elengedhetetlen felté­tele. Ha hordásszünet áll be, azonnali serkentést kell eszközölni. Ha nincs elegendő természetes virágpor, akkor virágporpótlóról kell gondoskodni. Smith e mó­don egy családtól egy idény alatt 450-500 g pempőt termel.

Smith megjegyzi még, hogy azok a családok, amelyektől a pempőt termelte, nagyobb méz- és viaszhozamot értek el, mint a többi család. Ezt a tényt azzal magyarázza meg, hogy a pempőt termelő családok átvizsgálása gyakoribb és kezelésük gondo­sabb volt. A Smith-féle pempőtermelés többféleképpen vál­toztatott módszere ismeretes. Ettől eltérően még több hasonló módszert is alkalmaznak a méhpempő ter­melésére. A különbség csak annyi, hogy a tenyész­anyagot nem ugyanabból a családból veszi, amelyben a pempőt termeli, hanem e célra kis tartalékcsaládo­kat alkalmaz. E változtatás célja, hogy a termelő csa­lád munkáját kevesebb zavarás hátráltassa.

A méhpempő termelésének kombinált módszerei


Ezek a módszerek az árva családban és az anyás családban végzett pempőtermelés kombinálása útján jöttek létre. Alkalmazásuk folyamán előbb árva csa­ládban építtetünk bölcsőket, majd a termelést foly­tatjuk az anyás családban leírt módszerrel. E mód­szereknél megfigyelés alapján arra a tapasztalatra támaszkodunk, hogy a méhcsalád a megépített anyabölcsőket az anya jelenlétében nem semmisíti meg, hanem gondozásukat vállalja.

A gyakorlatban e módszert háromféleképpen való­síthatjuk meg:

  • a mézkamra ideiglenes eltávolításával,
  • a mézkamra ideiglenes elkülönítésével,
  • a fészek ideiglenes elosztásával


A mézkamra ideiglenes eltávolítása


A népes mézkamrából rendszerint két tartaléklépet veszünk ki. Helyükbe tenyésztőkeret és virágporos keretet függesztünk. A mézkamrát 24 órára félretesszük a kaptárról. Ezáltal a mézkamrában levő méhek elárvulnak A mézkamrában a méhek részére levegőt kell biztosítanunk. E célból a mézkamra alá szellő­zőkeretet helyezünk. A szellőzőkeret drótszövetén alulról jut levegő a méhekhez. Az alsó szellőzőkeret előnye, hogy a méhek az alsó szellőzőnyílásokat nem zárják el tömegükkel. A mézkamra eltávolítása után az itt maradt méheket azonnal serkentjük. Amikor a méhek a tenyésztőkereten az anyabölcsők építését megkezdték, a mézkamrát visszahelyezzük a fészekre. A visszahelyezésre rendszerint 24 óra múlva kerül sor. A család ezután az egész kaptárban normálisan dolgozik tovább.

A mézkamra ideiglenes elkülönítése


A lényeg ugyanaz, mint a mézkamra ideiglenes el­távolításánál. A különbség csak annyi, hogy a méz­kamrát nem helyezzük át, hanem erre alkalmas anyaggal ideiglenesen elkülönítjük. A levegőt a mé­hek számára a mézkamra röpnyílása biztosítja. Az anyabölcsők építésének megkezdése után (rendsze­rint 24 óra elteltével) az elkülönítő anyagot kivesszük. A méhek az anyabölcsők építését és gondozását folytatják. A méhpempő mézkamrában való termelésének min­den módjánál ajánlatos a mézkamrát felülről három deszkával befedni, amelyeket a rájuk keresztben erő­sített lécek tartanak össze. A középső deszka széles­sége olyan legyen, hogy a tenyésztőkerettel végzett műveleteket (a behelyezést és a kiemelést) kényelmesen elvégezhessük. A középső deszka használata által a méhek a mézkamrából nem juthatnak ki olyan könnyen, mint amikor az egész mézkamra nyitott, így időt és munkát takarítunk meg.

A fészek ideiglenes elosztása


A fészek elosztására szilárd, jól záró anyagot hasz­nálunk, amelyet akkor távolítunk el, amikor az anya nélküli részben a méhek anyabölcsőket kezdtek épí­teni (rendszerint 24 óra elteltével). A munka menete azután megegyezik a mézkamra eltávolítása vagy el­különítésekor alkalmazott módszerrel. A fészek ideig­lenes elosztását főleg fekvő kaptáraknái alkalmazzuk.

A pempő termelésének módjai Franciaországban


Franciaországban jelenleg az alábbi pempő terme­lési módokat használják:

  • a méhpempő termelése indító (starter) és befe­jező (finisetr latin finire ige befejezni) segít­ségével
  • a méhpempő termelése árva családban.

A pempő termelése indító és befejező segítségével


A méhpempőt főleg Franciaország keleti részén termelik ezzel a különös móddal. A fekvő kaptárban levő méheket anyaráccsal elkülönítik. Ha a család 12 lépet fed, akkor minden részbe hat-hat lép lesz. A lépes családnál az elosztás a következő: 6 lép ma­rad abban a részben, amelyben az anya van, 4 lép az anyátlan részben. Az anyás részben fiasításos és élel­met tartalmazó lépek vannak.

Az anya nélküli rész lépei a következők: egy lép, amely mézet és virágport tartalmaz (ezt a lépet közvetlen az anyarács mellé helyezzük), egy nyílt fiasításos lép, amelyben a fiasí­tás három napnál idősebb és a tenyésztőkeret egy lép, amely élelmet vagy fiasítást tartalmaz. Mindkét rész méhei külön röpnyíláson át közleked­nek. A három napnál idősebb nyílt fiasítás nagyszá­mú dajkaméhet vonz, de már túl van azon az életko­ron, amikor a méhek még anyákat nevelhetnének belőle. A dajkaméhek ezért a tenyésztőkeretben levő mesterséges bölcsők gondozását vállalják.

A tenyésztőkeretbe különös módon kerül a tenyész­anyag. A két részre osztott dajkacsalád mellé helye­zik a startert (indító). Ez egy kis méretű kaptár (pároztató), amelybe anyátlan családot söpörnek, fiasítás nélküli mézes és virágporos lépekre. Ezt a családot rendszerint cukorszörppel is serkentik. A tenyésztő­keretet a tenyészanyaggal néhány órára ebbe a kis családba (starterbe) helyezik. A tenyészanyag elfo­gadását biztosítja ez a módszer. A tenyésztőkeretet ezután a dajkacsaládba helyezik át. Mivel a dajka­család a „megindított" anyaálcák nevelését fejezi be, befejező (finiser) néven ismeretes a méhészek köré­ben.

A méhpempőt a befejező családból 2,5-3 nap múl­va szedik ki. A pempőtermelés ilyen módja kissé komplikált, de előnyös, mert biztos eredményhez ve­zet. Nyugat- és Középnyugat-Franciaországban a csalá­dokat szintén két részre osztják, de indító családot nem használnak. A pempőtermelés legegyszerűbb módja ez. Nagyon érdekes azonban, hogy Franciaország többi részein is igyekeztek a pempőtermelés e módját bevezetni, de sikert más vidéken ezzel a módszerrel nem tudnak elérni.

Méhpempő termelése árva családban


A méhcsaládból az anyát reggel eltávolítják. Dél­után az anyátlan családba tenyésztőkereteket függesz­tenek. A méhpempőt 2,5 nap elteltével, tehát a har­madik nap reggelén szedik (az időt a tenyészanyag behelyezésétől számítják). Az anyát aztán visszate­szik a családba, esetleg a pempő kiszedése után a dajkacsaládba még egy sorozatot helyeznek, amelyet egy napos álcákból készítenek. A pempőt ugyancsak nap múlva szedik ki. A második sorozat után az anyát visszahelyezik a családba. Egy méhcsaládot az idény alatt 3-4-szer használnak pempőtermelésre. A pempő, 'ilyen módon való termelésénél a munka legnagyobb részét az anya kikeresésre és eltávolítása képezi. A termelt pempő mennyisége főleg akkor ki­elégítő, ha az anyát minden széria után visszahelye­zik a családba.

A pempő termelésének egyes egyénileg megváltoztatott módjai


A pempőtermelés munkamenetét méhészeink közül sokan különböző technikai megoldásokkal, egyéni ta­pasztalataik alapján megváltoztatták. Közülük néhány módszert ismertetünk.

A Juriga-féle módszer


A dajkacsaládból az anya eltávolítása után minden nyílt fiasításos lépet a mézkamrába helyez át. A mézkamrán nincs röpnyílás. Amikor a mézkamrában már minden fiasítás fe­dett (9 nap után), kivesz egy tartalékkeretet és he­lyébe tenyésztőkeretet függeszt. A tenyésztőkeretet különleges módon alakította át. A keret alsó lécén Viliter tartalmú pléhetető edény van. Első nap a tenyésztőkeret etetőjét szörppel tölti meg és föléje helyezi be a tenyésztőkeret egyik keresztlécét a fel­erősített tenyészanyaggal (a tenyészanyagot két lécecske közé szorítva, tehát mechanikus úton erősíti fel). A méhek az etetőre sietnek, közben a tenyész­tőlécen a bölcsőket rohamosan építik. Második nap a tenyésztőlécet a keretben 7 cm-el feljebb helyezi és helyébe újabb tenyésztőlécet tesz, az etető fölé, újabb tenyésztőanyaggal. A harmadik napon a felső tenyésztőlécet kiveszi és helyébe az alsót erősíti be. Az etető főié ismét új tenyészanyagot helyez. A ki­vett legfelső tenyésztőlécről naponta szed pempőt, rendszerint 9-10 napon keresztül. Az etetőt fokoza­tosan újra tölti a fogyasztás szerint. A petéztető tok­ba egyszerre csak egy lép felét teszi (hosszában elvágott lépet). A tokba helyezett lép egyik oldalát novodur fóliával fedi be. Az anya így csak a normális léprészét petézheti be. A petézés elősegítésére petéztető tokba még egy lépet helyez, amelyen fe­dett fiasítás és fiatal méhek vannak.

Az anyát a dajkacsaládba figyelmet érdemlő mó­don helyezi vissza. Az anyát népével együtt saját ke­retein visszahelyezi a fészekbe, azonban oldalról jól záró választódeszkával különíti el a fészek többi ré­szétől. Felülről novodur fóliával fedi be a lépeket. Mindkét család röpnyílása közös. 3-4 nap múlva a visszahelyezett család elkülönítését megszünteti. A pempőtermelés után az anyák visszahelyezése ilyen módon mindig sikerrel járt.

Ing. Melisek módszere


Melisek Emil a méhpempőt két röpnyílással ellátott kaptárban termeli. A család árvásítását úgy végzi el, hogy a fészket jól záró választódeszkával két részre osztja. A fészek egyik részében hagyja a fiasításos lépeket, az anyát pedig a felesleges Hasí­tással együtt a másik részbe helyezi át. Az anyához üres lépeket helyez még be a petézéshez. A pempő­ termelés beszüntetése után a választódeszkát annyira felemeli, hogy alatta csak a munkásméhek járhatnak át (4,2-4,6 mm rés). A választó deszkát 3-4 nap múlva egészen eltávolítja. Az eljárás előnye, hogy az anya keresgélése és áthelyezgetése szükségtelen. V. Tatransky a pempőtermeléshez különleges, három röpnyílással ellátott fekvő kaptárt használ. A kaptár 27 keretes (egy röpnyílás 9 kerethez szolgál). Tavasszal a méhcsalád a kaptár középső részében van. Innen terjeszkedik mindkét oldalra. Az anyát ráccsal először a kaptár bal harmadába különíti el. A kaptár többi 2/3 részében a fiasításos lépek mind befedettek. Ekkor a rácsot tökéletesen záró választó deszkával cseréli fel. A méhpempő termelésének be­szüntetése után a kaptárban 3 méhcsaládot teleltet­het be.

folytatás: 3.fejezet

 
Frissítse böngészőjét!Letöltés